Munkák

BorderLINE Architecture – a 2010-es 12. Velencei Nemzetközi Építészeti Kiállítás; La Biennale de Venezia Magyar Pavilonjának installációja

Ferencz Marcel, Wesselényi-Garay Andor

2010. 12. 21.

A ház és az idea közötti átmeneteket kutatva a Magyar Pavilonban rendezett kiállítás célja az volt, hogy megkeresse és bemutassa azt a vizuálisan még értelmezhető elemet, amely az építészet alapegységének tekinthető.

A Magyar Pavilon installációja az építészeti gondolat origójaként nem a HÁZat, hanem a VONALat határozza meg, és ezzel az építészet elsődleges állapotát mutatja be. A kiállítás radikális manifesztuma az, hogy az építészek nem házakat építenek; az építészek nem tereket alkotnak, hanem rajzolnak. Vonalakat rajzolnak számítógéppel, vonalakat tollal vagy ceruzával. Vonalakat, melyek puszta létükben persze még nem alkotnak tereket, mert szinte kizárólagosan csak kétdimenziós felületeken jelennek meg. A vonal azonban őseredeti kifejezésmód egy építész számára, olyan médium, amely a házzal egyenrangúan képviseli az építészet ideáját. Ennek bemutatására a kiállítás az építészek rajzait, rajzolási technikáit és általában az építészet alapanyagának tekinthető vonalat állítja a középpontba annak érdekében, hogy visszavezesse a látogatót az alkotás és az építészet alapélményéhez, a vonalhoz és annak megrajzolásához.

Egy vonal meghúzása, megtalálása olyan „térben” történik, mely nem helyi, vagy nemzetközi; nem laikus vagy szakmabeli; nem földrajzi vagy utópikus, hanem univerzális. Ez az univerzális tér a rajzolásnak, tágabb értelemben pedig a nyomhagyásnak a tere. A kiállítás szellemi középpontja arra – a természetesen szubjektív – vélekedésre épül, hogy a Vonal és a rajzolás által képviselt univerzália szükségképp áthidalja azt a különbséget, amely az egyes nemzetek építészete között húzódik. Meggyőződésünk ugyanis az, hogy a rajzolás művelete az, ami az építészek mindennapi tevékenységének közös nevezőjét jelenti. A rajzolás művelete az, ami összeköt egymással szakembert és a laikust; öreget és fiatalt.

Azzal, hogy a koncepció a vonal keletkezését, majd építészetté történő szerveződését mutatja be, egy rendkívül építészes nem-építészeti kiállítás elképzelése mellett voksol. Ebben a koncepcióban nem pusztán a rajz, hanem annak születése; nem pusztán a vonal, hanem annak építészeti gondolatként történő animációja áll.

A rajzolást bemutató, magyar és külföldi építészek közreműködésével felvett filmek mellett a vonalak születését animáló vetítések egy olyan installációs közegben kerülnek bemutatása, amely a vonalat a heteronóm, kétdimenziós létezéséből kirobbantva, előbb önálló fizikai entitásként, majd építészeti szerveződésként tárja fel. A vonalak térbe lépésével a pavilonban egy olyan új helyzet alakul ki, amely a tömeg és a test, valamint a grafika és az építészet közötti határ elfoglalását célozza meg.

Fotók: Bujnovszky Tamás

Az installáció programja ezért (BorderLINE) éppúgy vonatkozik a műfajok közötti határokra, mint azok átjárhatóságára. Éppúgy vonatkozik a határosság földrajzi érzetére, mint ahogy a kurrens és atavisztikus tervezői technikákra, és a közöttük felhasadt alkotói személyiségre. Éppúgy vonatkozik a rajz és az építészet születésére, mint az itt és az ott, a külső és a belső, az ÉN és a MÁS dichotómiájára.

Main_06_hanging_pencils_01
Main_06_hanging_pencils_02
Main_06_hanging_pencils_06
Main_08_interior_02
Main_08_interior_03a
Main_08_interior_04
Main_08_interior_06
Main_08_interior_08
Main_06_hanging_pencils_04
Main_08_interior_01